1.rész/3

Az idős jegyzetfüzetből ki-kicsúsztak a lapok, képek és egyéb apróságok, amikkel édesanyám megtoldotta szerzeményét. Az első oldalra egy kép volt ragasztva, alatta ezzel a címmel:

Szeretö szüleid:
Andrea & Julian

A fekete-fehér fényképről egy fiatal pár mosolygott rám. Andrea gyönyörű lány volt, hosszú, sötét haja lágy hullámokban omlott a vállára. Szemeit tőle örökölhettem, hisz neki is ugyanolyan világoskék volt, mint nekem. A nevető lányt átölelte egy vidám, jóképű fiatalember. Rövid, szőke haja és óriási fekete szemei így képről is vonzóvá tették. Ruhái alapján pénzes családból származó gyerek volt, míg édesanyám szegényebb sorból kerülhetett ki, de láthatóan imádták egymást. Lapoztam egyet, s apró betűkkel szedett, sűrűn írt szöveg tárult a szemem elé. Andrea nem írt kifejezetten szépen, tulajdonképpen alig tudtam kivenni az apró betűs macskakaparást. Első bejegyzést nagyjából nyolc hónappal a születésem előtt írta.

Kedves kislányom/fiam! Ma tudtam meg, hogy terhes vagyok veled. Amikor ezt a naplót olvasod, még nem ismerjük egymást… Azzal, hogy örökbe adtunk csak könnyebbé próbáltuk tenni az életedet. Könnyebbé mint a miénk. Szeretnénk ha tudnád, hogy mindennél jobban szeretünk Téged és alig várjuk az órát, mikor újra láthatunk! Szeretnénk ha tudnád, mi volt az oka, hogy idegenek kezébe kellett adnunk, amikor megszülettél. Szeretnénk, hogy mindent megérts, de ehhez el kell mesélnem neked minden egyes részletet. Nem lesz könnyü, de hinned kell nekünk és minden részeddel akarnod kell megtalálni minket, mert anélkül nem sikerülhet.

Édesanyám szavaiból áradt a szeretet, s ez könnyeket csalt a szemembe, de ugyanakkor a szomorúság is, amiért nem nevelhettek fel. De ha ennyire szeretne megismerni, miért nem keres meg ő? És egyáltalán miből gondolta, hogy jobb lesz nekem nevelőszülőknél jómódban, mint velük szegénységben? Meghatottságom hamar dühbe csapott át, ami szintén sírásba torkollott. Felálltam és a földre hajítottam a könyvet, ezt azonban rögtön meg is bántam, hisz elfelejtettem, hogy igen rossz állapotban van, s lapjai hamar a szoba padlóján kötöttek ki mindenfelé. Mikor lehajoltam, hogy nekiálljak idegesen összeszedni a megsárgult papírokat egy újabb fénykép akadt a kezembe, Julian volt rajta.