- rész – Kész őrültek háza
- Jobban tennéd, ha ebben a minutumban visszaülnél a kocsiba kisasszony!
- Nem érdekel! Nem parancsolhatsz nekem! Te nem vagy az anyám!
- Ne dühíts fel, Kiera! Vissza a kocsiba, komolyan mondom.
- És mi lesz ha nem? Mit csinálsz? Elmondasz apának? Ja, igen! Talán az igazi apám már nem is él, miközben George úgy tett mintha ő lenne. HÁNYOK TŐLETEK!
Ezekkel a szavakkal hagytam ott őket, s habár azt hiszem megbántam, képtelen vagyok megbocsátani nekik. Tizenhét éven át elhitették velem, hogy ők a vérszerinti szüleim és ennyi idő után is csak egy véletlennek köszönhetően tudom meg. Hihetetlen! Eszeveszett mennyiségű kérdés kavarog a fejemben, a szívemről nem is beszélve. Egy csomó különös érzés dübörög a lábam előtt, mintha mind csak arra várnának, hogy melyiküknek engedek legközelebb néhány másodpercet, hogy hatalmukba kerítsenek. De ki ne lenne összezavarodva a helyemben? Megeshet az emberrel, hogy valamiről még csak fogalmas sincs, egyszerűen soha nem mondott neki senki semmit, és még is érzi, hogy valahol más? Különbözik a szüleitől, az ismerőseitől – de úgy gyökeresen, megfogalmazhatatlanul más. Bár nyilván sose gondoltam, hogy kifejezetten hasonlítanék egyikőjükre is, nem. George üzletember, unalmas és komoly, de jószívű. Hayley jogász, szintén nem az én világom. De hisz az ember nem hasonlít mindig a szüleire, nekem sem kellett volna kétségbeesetten bárminemű hasonlóságot keresni közöttünk, vagy mégis? Én szeretem őket annak ellenére amiket mondtam. De sajnos… egyszerűen képtelen vagyok ugyanúgy nézni rájuk, mintha hozzám tartoznának, s szigorúan a génjeinkbe lenne írva, hogy mindegy mit gondolsz, de igen! Ő a rokonod.
Tegnap este sokat sírtam, Hayley-nek ki kellett cserélnie a párnámat éjféltájt, úgy eláztattam a könnyeimmel. Nem beszéltünk mióta érthető módon kiakadtam és elrohantam, bár valójában úgy érzem ömlenének belőlem a kérdések, de képtelen vagyok hozzájuk szólni. Ilyenkor jól esne, ha lenne valaki mellettem. Az egyetlen barátom, aki maradt most iskolában van, mint ahogy mindenki más is rajtam kívül. Fél éve tüzet okoztam a suliban – legalábbis ez a hivatalos álláspont, azóta vagyok magántanuló. Azt is magamban kellett elintéznem, a pszichológus, akihez egy darabig járnom kellett meg sem próbált megérteni, s így hiába próbáltam tudtára adni, hogy nem én gyújtottam a tüzet és fogalmam sincs, hogy történt. A legutolsó amire emlékszem az a harag. Tisztán emlékszem, hogy dühös voltam, mert az osztályban már megint rámszálltak, ezért a lány WC-be rohantam, hogy ne lássanak a többiek, majd valahogy lángra kapott a szemetes kosár. De ki hisz nekem? Később visszamehettem volna az iskolába, miután megbizonyosodtak róla, hogy nem vagyok veszélyes, de az évfolyamtársaim ígyis-úgyis csak megkeserítették volna az életemet, ugyanis ők őrültnek tartanak.
Akkor én bátorkodnék is írni egy rövidke megjegyzést. A vesszőhibákra nem térek ki, de pár hibát azért találtam:
VálaszTörlés"Talán az igazi apám már nem is él, miközben George úgy tett mintha ő lenne."
Ez a mondat nagyon sántít. Értem, hogy mit akarsz mondani vele, de ez így valahogy nem stimmel. Én inkább így írnám: Talán az igazi apám már nem is él, miközben George úgy tesz, mintha ő lenne az/helyettesíthetné őt." Egyeztesd az igeidőket, meg nem elég egyértelmű, hogy mi vagy ki "lenne" George.
"Ezekkel a szavakkal hagytam ott őket, s habár azt hiszem megbántam, képtelen vagyok megbocsátani nekik." Nekem ez a mondat is furcsa, bár nem tudom, jelen vagy jövő időben fogod-e írni a történetet, én itt is egyeztetném az igeidőket.
"Tegnap este sokat sírtam, Hayley-nek ki kellett cserélnie a párnámat éjféltájt, úgy eláztattam a könnyeimmel." Hát, nem tudom, 17 évesen azért ne az anyja cserélje már ki a párnáját. :S :D Meg mit keresett ott éjféltájt? Ha bent volt, és vigasztalta, vagy ilyesmi, akkor inkább írd le azt is.
"Azt is magamban kellett elintéznem, a pszichológus, akihez egy darabig járnom kellett meg sem próbált megérteni" Magamban elintéznem? Mire gondolsz ezzel?
Meg itt belekötnék megint egy picit. A pszichológusnak az a munkája, hogy megértse az embereket; ezért fizetik. Ha ennyire rosszul végezte a munkáját, talán másik szakemberhez kellett volna fordulnia a lánynak. ;)
"...de az évfolyamtársaim ígyis-úgyis csak megkeserítették volna az életemet, ugyanis ők őrültnek tartanak." Inkább tartottak.
És akkor most megint nagyon gonosz leszek, jöjjön a személyes véleményem. Így, hogy ezt az első részt elolvastam, az a benyomásom támadt, hogy ez megint csak egy tipikus, boszorkányos, tinilánykás történet lesz. Mivel a főszereplő nem ismeri az igazi szüleit, elkezd utánuk kutatni, és kiderül, hogy valami természetfeletti lények, tündérek stb, és ezzel együtt előbukkannak a gonosz karakterek is, de aztán jön egy hős, egy helyes fiú, aki segít a lánynak felfedezni önmagát meg a képességeit, és végül szerelembe esnek és együtt győzedelmeskednek a gonosz felett.
Nekem így elsőre ez jött le, persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy erre is számítok. Amennyire "ismerlek" (olvasgatom a blogodat), (el)várok egy kreatív történetet tele izgalmas fordulatokkal.
Viszont fogadd el jó tanácsként, hogy ha elkezdesz egy történetet, akkor azt úgy vezesd be, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését, és késztesd arra, hogy olvasson tovább, hogy meg akarja tudni, mi is lakozik a problémák mögött, amiket az elején felvetettél.
Egyébként szépen fogalmazol, az infókat a kellő mértékben adagolod (bár az sosem baj, ha egyes karakterek előéletét nem készen tálalod rögtön az elején), az érzelmeket is jól eltaláltad.
Engedelmeddel fel is iratkoznék a blogodra, és mindjárt elolvasom a másik két fejezetet is. :)
Ja, és még valami. Én speciel nem támogatom, hogy angol címet adjunk a történetnek, ha az amúgy magyarul íródik. Oké, hogy menő, de hát na, azért mégis... De ha már csak azért is angol az a név, a nyelvtan stimmeljen! "the rainbow touchES the ground"! (Bocsi, szakmai ártalom xD)
Azért remélem nem vettem el a kedvedet az írástól, én csak segíteni szeretnék, hogy észrevedd a hibákat, amiket vétesz, hogy tanulj belőlük, és ne kövesd el őket megint! Így fog szépen és jól írni az ember. ;)
Üdv.:
Dóri
Köszönöm! :)
VálaszTörlés(A cím Kiera Kylie, miután így kívják a csajt :P [nem magyar, igen. valahogy nem hiányzik, hogy Kovács Máriának hívjam, nem tetszik xD], a fejlécben szereplő mondat csak "hogy valami azért legyen" alapon volt kint. Az elírás valóban nem hiányzik oda. Szóval a lényeg, hogy azt hittem a webcímből egyértelmű a mű címe is, de nem : D)
Jaj, akkor a címet én néztem el, bocsánat. :D Az angol nevekkel semmi bajom, én is használok olyanokat (bár inkább magamnak rakok össze jól hangzó neveket, elvégre fantasy témában ez megengedett :D)
VálaszTörlés