Egy kristálytiszta vizű tó partján állt, olyan növényekkel körülvéve, amiket még filmekben sem láttam, gyönyörű volt. Szemem azonnal megakadt a fényképen álló fiatalember kezén. Tartott valamit, de nem jöttem rá, mi az. Vízhez hasonlított, de Julian még csak nem is ért hozzá, az pedig mint valami gömb lebegett a levegőben. Végigfutott az agyamon egy-két lehetséges magyarázat, de egyik sem tűnt helytállónak. A kép mindenesetre felkeltette az érdeklődésem, így nekiláttam, hogy amennyire tudom sorba szedjem a szétszóródott lapokat. Közben egyre több érdekes dolog akadt a kezembe, ott volt például az a sok összepréselt levél és virág, fényképek tucatjai és ezernyi apró zsebekbe rejtett kis kacat, amiket úgy döntöttem majd akkor nézek meg, ha oda érek az olvasásban. Andrea oldalakon keresztül írt ő és Julian családi hátteréről, elmesélte, hogy akkor ismerkedtek meg, amikor mindketten túléltek egy tűzvészt (erről állítólag később még írni fog), hogy egymásba szerettek, de Julian családja ellenezte a házasságot és még sok apróságról szót ejtett. Néhol kis tollrajzokkal és motívumokkal díszítette a napló lapjait, bár sokszor nehezen lehetett kivenni mit is ábrázolnak, az egyik oldal alján pedig megtaláltam az első kis zsebet, amit anyám gondosan a füzetbe ragasztott. Egy ezüst láncot és egy medált rejtett. Az apró, kör alakú ékszerbe egy ábra volt gravírozva, felette latin szöveggel: „Nomen est omen” vagyis (ahogy azt megtudtam a zseb alá írt jegyzetekből: a név kötelez, alatta pedig az állt, 1411 Lons. Az ábra egyszerű volt; két egymásba karoló körív három oldalán csillagokkal, ötletem sem volt mit jelenthet, és a későbbiekben csak annyi állt „vigyázz rá, mint a szemed fényére!”. Minden kezdett egyre bizarrabbá válni.
Másnap tovább olvastam a naplót. Furcsa recept-szerű leírásokkal volt tele mindenféle alkalomra, például „Gyógytea megfázásra (100% hatásos)”, „Csontforrasztó borogatás kis törésekre (ujj, orr)”, „Enyhítő és gyógyító olajkenőcs himlőre” stb., mindegyik valamiféle betegségre vagy sérülésre való (gyanítom anyám igyekezett mindent megtenni az egészségemért), de miután párat elolvastam kétségeim támadtak afelől, hogy lehet-e egyáltalán bármelyik fűszeresnél ezekhez szükséges hozzávalókat kapni. Mellesleg ki hallott már olyanról, hogy valami egyszerűen összeforrasztja az eltörött csontot? Néha mellékelve volt egy-két alaposan kiszárított és préselt levél vagy virág, amikről Andrea úgy gondolta ritkaság, és nehéz lenne beszereznem (nyílván mindezt jogosan gondolta, hiszen a legtöbbjükről még csak nem is hallottam soha).
